A Gyógypedagógia Tanszék története

A  Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar elődintézményében 2001-ben indult el a tanulásban akadályozottak pedagógiája szak.

A képzés szervezésében  kimagasló szerepe volt Kovátsné Dr. habil Németh Mária főiskolai tanárnak, az akkori Neveléstudományi Intézet vezetőjének. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar szellemi és oktatói támogatásával meginduló, és már a kezdetektől magas hallgatói létszámot befogadó képzés a Pedagógia Tanszék irányításával és szervezésében működött. Az első időszakban a speciális gyógypedagógiai tárgyak oktatásában meghívott előadók, valamint az indító főiskolai kar más tanszékeinek oktatói vettek részt.

A nappali tagozatos tanító-gyógypedagógusok először 2007-ben vehették át diplomájukat. A levelező tagozaton elindított egyszakos, rövidített időtartamú képzésben viszont csak a már pedagógus oklevéllel rendelkezők tanulhattak.

A Kar vezetése 2006 márciusában alapította meg a Gyógypedagógia Tanszéket, majd azt 2007 januárjában a Neveléstudományi Intézetbe integrálta.

A bolognai rendszerű gyógypedagógia alapszak bevezetése egy újfajta képzési struktúra kialakítását tette szükségessé. A képzésbe több új oktató is belépett, s ennek köszönhetően a Gyógypedagógia Tanszék munkatársainak létszáma folyamatosan gyarapodott, s a 2007-es kari akkreditációs folyamat végén kapott kedvező minősítés révén a szak tovább erősödött.

2011-ben a képzési paletta a tanulásban akadályozottak pedagógiája mellett újabb szakiránnyal bővült, s az első logopédusok 2014-ben vehették át diplomájukat. Az itt végzett szakemberek iránt jelentős munkaerő-piaci igény mutatkozik és többségük a beszéd-rendellenességgel és a pszichikus fejlődés zavaraival küzdő gyermekek és tanulók ellátásában vesznek részt.  

A 2010-es évek közepén a gyógypedagógusok képzéséért felelős szervezeti egység beolvadt a Neveléstudományi és Szociális Képzési Intézetbe, majd az évtized második felében ismét önállóvá váló Gyógypedagógia Tanszék szakmai és képzési  törekvését a hagyományőrzés, az integráció, innováció szavak tartalma határozza meg. A gyógypedagógiai hagyomány főként a szemlélet és attitűd átadásában jelenik meg, s ebben kiemelten fontos szerepe van az elméleti tudás és a gyakorlati ismeretek szintézisének. A Tanszék oktatóinak szakmai tapasztalatai és elméleti felkészültsége, valamint a gyógypedagógusi hivatás iránti elköteleződése jelentős mértékben elősegíti ezen célok megvalósulását. Külön öröm számunkra, hogy oktatóink között tudhatjuk volt hallgatóinkat is.